Egyenruhák 3. rész
Tábori sapkák (Feldmütze) M34/M38/M42
1934-ben a hadsereg részére tábori és helyőrségi használatra csákót rendszeresitettek. Kissebb módositásokkal egészen 1943-ig gyártották, népszerű volt a katonák körében. Változatai az Afrikai hadszintértől a Keleti frontig az összes fegyvernemnél megfigyelhetőek. Az oldalsó részét le lehetett hajtani hideg időben a fülek védelmére. A tiszti változat megkülömböztetését az ezüst szinű paszománnyal ( tábornoki arany ) oldották meg. A lovasságnál egészen a háború végéig rendszerben maradt.
Tábori sapka (Einheitsfeldmütze) M43
Az első világháború alatt a német és az osztrák hegyi csapatok által viselt "sí sapka" (Gebirgsmütze) képezi az alapját ennek a változatnak,a lehajtható oldalait elől két gomb biztositotta, és szemellezővel, vagyis sültel volt ellátva. Először csak hegyi és a trópusi változatban adták ki, később aztán az összes fegyvernem számára rendszeresitették.
Tábori terepmintás sapka M44
Az M43 egyszrűsitett változata, ugyanis nem rendelkezett lehajtható fülvédővel. Szinte az összes német tipusú terepszinben létezett.
Gyalogsági csizmák (Marschstiefel)
Borjúbőrből készitett csizma a német katonák egyik tradicionális felszerelését képezte. A talpát szeggel kivert bőr, a sarkát pedig vasalással erősitették meg. Eredetileg 35-39 cm magas, majd 1939-ben takarékossági okokból 32-35 cm között szabták meg a szárát.
Bakancsok (Schnürschuhe)
1937-től még csak a kiképzés és a munkai szolgálat idelye alatt volt előirva a viselete. Majd 1941-től hordására engedélyt kaptak a harcoló alakulatok is, háború vége felé pedig a kamáslival viselt rövid szárú bakancs vált elterjedté a katonák körében. A vászon lábszárvédő (kamásli-Gamaschen) csatjai mindig a boka külső részén kell hogy legyen, mégpedig úgy hogy a bőrvégek hátrafele irányuljanak.